honlap ingyen
Regisztráció Üzenet küldése a weblap tulajdonosának! Kifogásolható weblap/tartalom, feljelentem!
 

Szerelem mese

1. rész

 

Bokámat simogatja a lemenő nap tükrében meg-megcsillanó víz.
A hajamat finoman érinti a szellő.
Nincs hideg, nincs meleg. Nincs semmi... Rajtam mégis borzongás fut végig.
  A távolodó hajót nézem. Gyengéden vakít a fény, mégsem attól könnyezem.
Nem érzem már a tenger ringó táncát, nem hallom szelíd hangját.
Helyette dübörgő ritmusba feszülve, zakatolva és magányába zuhanva lüktet a szívem. Lüktetésétől megszűnik minden körülöttem, csak az édes fájdalmat érzem a testemben, lelkemben. Arcomon játszanak a könnycseppek... Melyik hulljon előbb a vízbe?
Nincs erőm gondolkodni, érezni, látni, hallani, de nincs erőm elindulni sem, és nincs már erőm maradni sem.
Mégis megfordulok lassan és elindulok a megszokott úton. Jól ismerek minden homokszemet, minden fűszálat és illatot. Szeretem ezt a helyet. Nagyon! Hiszen ez az én otthonom! A MI otthonunk. Ahol minden fűszál ott van, ahol lennie kell. Ahol minden soha megszűnni nem akarón illatozik, hogy illatával üzenjen szerelmet reggel, délben, este. A szellő megszokott lágyságával libbenti ruhámat. Minden olyan gyönyörű, csodálatos, hogy az szinte már nem is földi szépség.
Azt hiszem hazaértem. Édes otthonunkba. Fényt csalok az asztal köré de nem azért, hogy vacsorázzak, hanem azért, mert így szoktalak hazavárni.
Most is várlak, nagyon várlak haza!
Most üres a széked, üres az ágyon a helyed. És ettől most üres vagyok én is.
Megérintem a párnát, amin édes álmainkat szőttünk. Érzem ölelésed, simogatásod, érzem forró ajkad ízét, a bőröd illatát. Érzem a szerelmedet, hallom kedves szavaidat. Mintha most is itt lennél...
Az ágyon heverve feléd nyújtom kezem, hogy megérintselek végre, de csak a levegőt markolom. Nem vagy itt velem.
Hiányzol nagyon!
Szívem beleremeg, a párnát ölelem. Azt hiszem sírok...
Behunyom a szemem és rád gondolok. Boldog vagyok, de hiányzol nagyon!
Ettől sírok én.
  Egy tündér érinti meg arcom... Tőled hozott simogatást és csókot. Édes szavakat, ölelést. Egy szívdobbanást.
És egy sóhajt, ami csak nekem szól...
Már nem sírok.
Már alszom, veled álmodom. Azt álmodom, hogy itt vagy, hogy szeretsz és szeretlek...

 

 

2. rész

 

 

  ... A forró homok égeti testünket, de mi mégsem mozdulunk. Fekszünk egymás mellett szótlanul és élvezzük  a csend hangját, a gyenge szellő érintését.
 Nézel rám gyönyörű kék szemeddel és csillogása az elmúlt percekről mesél. Ajkad nem szól szavakat, mégis értelek.
   Fölém hajolva elsuttogsz egy szót, ajkad szinte már érinti az enyémet. Válaszolnék, de édes csókod elnémít. És én hagyom, már nem akarok válaszolni, mert szeretem a csókod ízét és szeretem, amikor átölelsz, szeretem érezni vágyaid ringását, mely az érzelmek táncára hív. A felkérést elfogadom. Szívünk veri a ritmust, egyre gyorsabban, egyre édesebben, egyre hangosabban.
És én most boldog vagyok, mert te is az vagy, mert szeretlek és te is szeretsz engem.
És kiáltanék, hogy hallja meg az egész világ: SZERETLEK! ...
  Saját hangomra ébredek.
A felkelő Nap ragyogása lassan beteríti az égboltot a tenger fölött.
És ugyanezt teszi majd holnap, holnapután, és azután. Még végül te is megérkezel.
Felkelek, lesétálok a tóhoz, megmártózom tiszta vizében.
És rád gondolok újra. Simogat és körbeölel a víz, amiben játszom egy kicsit. Hagyja, hogy megkóstoljam, hagyja, hogy borzoljam tükrét.
Megérint egy emlék, tisztul a múlt... Engedek a csábításnak, elmerülök benne...
Ott állsz a parton és nézed, ahogy fürdök. Ajkadon mosoly születik, szemedben vágy ébredése villan.
Intek feléd, de nem közeledsz. Leülsz a homokba és mosolyogsz tovább. Arcodon láz üt pírt, hajadba túrsz.
Távolabb úszom és várok.
Lassan leveszed a ruhád és most te vársz.
Még távolabb úszom. És te már nem vársz. Elindulsz felém, a hűsítő vízbe veted magad.
És egyszer csak utolérsz. A víz forró lesz körülöttünk...
Forróságától itt szertefoszlik az emlék. Most egyedül lubickolok.
Jó rád gondolni, szeretek az emlékeinkben elmerülni, mert minden pillanata boldogságot idéz. És jó, nagyon jó érzés. De pont ettől fáj is.
  Lassan tempózom ki a partra. Nincs miért sietnem. Érzem a fájdalmat szétáradni a lelkemben és érzem a boldogságot is.
Már értem, miért.
Hiányzol, ez fáj.
De boldog vagyok, mert szeretlek!

 

 

3. rész

 

   A napok lassan telnek, sokáig tartózkodik az égen a Nap. Az éjszakák langyosak és tiszták, a csillagok fájdalmasan szépek és kedvesek. Olyan tiszta a ragyogásuk, mint szemed ragyogása, mikor csókkal közelítesz felém, melyben ott izzik édes vágyad.
   Esténként kiülök a partra és a távolba merengek. A Hold nézegeti magát a tengerben, míg én pici tüzet rakok a házunk előtti homokban, a tengerparton, megszokott helyünkön.
Rád gondolok, téged várlak.
Emlékeimből előbukkan a kép az első csókunkról...
  ...Sokan voltunk azon a helyen, te mégis engem szólítottál az éteren keresztül. Nem láttalak, de hallottalak. És te sem láttál engem, de hallottál.
Azt hiszem így kezdődött.
Gondolataink hívták, keresték egymást, álmokat és érzéseket cseréltek. Kívántuk a találkozást, mert egyre inkább éheztük az élő szót, az élő érintést. Szívünk diktálta az újabb és újabb érzéseket, mohón falták és sodorták az időt a találkozás felé.
A közeledés egyre édesebb ízét kóstoltatta velünk, miközben a Nap és a Hold oly sokszor cserélt helyet az égen. Már nagyon vágytuk a pillanatot.
A telefonomon ismeretlen szám jelent meg.
Dallamhangja a szívemig hatolt.
Éreztem, hogy te hívsz.
Már annyira vártam! Mégis megijedtem.
Édes volt a félelem és már tudom, hogy semmire sem vágytam jobban, mint hallani végre a hangod, látni téged, megérinteni végre valós lényed.
Csak hallgattalak némán és boldogan, miközben próbáltam értelmes szavakat elővarázsolni a torkomból. És te kérdeztél és én válaszoltam.
És egyszer csak kimondtuk végre az időt és helyet.
És lassú gyorsasággal száguldottunk a megálmodott pillanat felé.
És bár óriás és sűrű volt a tér, melynek egy pontján kellet megtalálnom téged, mégis ott álltam meg ahol vártál rám.
 Szívem vezetett, én csak mentem utána. Mosoly ült arcomra és nem mozdult onnan. Már éreztelek.

Lassan feloszlott a sűrűség és kitisztult minden körülöttem.
És megláttalak végre!
Mosolyod édesebb volt a legérettebb málnaszemnél. Szemed ragyogott, mint a legfényesebb csillag. S mikor arcomhoz ért a szád, hogy üdvözölj, már tudtam, hogy sokat jelentesz nekem.
És boldog voltam, hogy látlak végre és boldog voltam, hogy megérinthettelek és megérinthettél.
Csak néztem szép ajkadat, gyönyörű szemeidet, amivel olyan szépen tudsz nézni. És néztelek, ahogy beszéltél hozzám. Nem mindig hallottam, amit mondtál, de jól emlékszem a szempilláidon megcsillanó kora őszi napfény játékára, a mosolyodra, piros ajkaidra.
Vágyat éreztem, hogy hozzád érhessek. Vártam, hogy megcsókolj végre.
Töprengést éreztem kis szívedben. De ott éreztem a kedvet is. Azt a kedvet, amit én is éreztem.
Megcsókoltál végre!
A szívem majd kiugrott a helyéről.
Istenem, olyan finom volt!
Aztán megsimogattál és én visszasimogattalak. Újra megcsókoltál és én visszacsókoltam.
És öleltél, akartál, végre szerettél! ...
   ... Most rád gondolok. Hiányzol édes. Várom a hajót, amivel lassan érkezel.
Szeretlek!

 

 

 

folyt.--->

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

loading...

Hozzászólások (0)

Még nem szólt hozzá senki, légy Te az első!
Ha Te is szeretnél hozzászólni, be kell jelentkezned.
Bejelentkezéshez kattints ide, ha még nem regisztráltál, regisztrálj!